Négy fő oka van annak, hogy a norvég terepfutó ikon uralja a sprintversenyeket. Johannes Høsflot Klæbo friss megközelítéssel közelíti meg a technikát.

Kiváló taktikai érzékkel rendelkezik, és fizikai felépítése ideális a modern sífutáshoz. Ez az egyedülálló kombináció megállíthatatlannak bizonyult. 

Négy fő okot azonosítottak, amiért a Klæbo ilyen rendkívül hatékony.  

1. A Klæbo a modern sífutás csúcsát képviseli
Klæbo a sífutók következő generációjához tartozik, akik görkorcsolyasípályákon nőttek fel. Ezek jellemzően rövid, meredek emelkedőkből, meredek kanyarokból és nagy sebességből állnak – mindezek ideálisak a specifikus nagysebességű technikák elsajátításához és a gyors technikaváltásokhoz való alkalmazkodáshoz. 

Ez utóbbi különösen fontos: egy sprint futam során a versenyzők átlagosan több mint 30-szor váltanak különböző résztechnikák között. Az olimpia alatt Klæbo gyors klasszikus síelő volt, de a korcsolyázásban dominált igazán. Különös „V1-es ugrás” stílusa érdemes említésre. Ezenkívül képes „elfogyasztani” a könnyebb, gördülő terepet is, hasonlóan ahhoz, amit Thomas Alsgaard tett az 1994-es olimpián.  

2. Klæbo a pályaelemzésben előrébb jár. 
Klæbo minden versenyen szinte tudományos módon bontja le a pályát és a profilt, hogy meghatározza, hogyan lehet a lehető leggyorsabban teljesíteni az egyes szegmenseket. 

Ez különösen szembetűnő volt a 2018-as dél-koreai olimpia utolsó dombtetőjén, ahol a nagy átlós lépésekből néhány óriási, folyékony átlós lépésen keresztül sikerült felgyorsulnia egy erőteljes dupla rúdra, majd végül egy rendkívül hatékony lesiklópályás technikává. A domb tetején elért sebesség kulcsfontosságú ahhoz, hogy milyen sebességgel tudsz lejjebb jutni a dombon. 

Ezt nemrégiben az alpesi síelésben vizsgálta a Norvég Mozgástudományi Főiskola (Norges idrettshøgskole) kutatója: A kapuban beállított sebesség sokkal fontosabb, mint azt korábban feltételezték. Elég csak megnézni az alpesi síelők első pár lépését a rajt után. 

3. Klæbo ideális fizikai alkattal rendelkezik a modern sífutáshoz
A kiemelkedően magas VO2max érték mindig is a nemzetközi szintű siker előfeltétele volt. A sífutók rendelkeznek a legmagasabb VO2max értékkel a világon, a világkupán részt vevő férfiak többsége 85-90 ml/kg/perc értékkel. 

De a sprintversenyek (<1,8 km), ahol az átlagsebesség körülbelül 20 százalékkal magasabb, mint egy 15 kilométeres versenyen, hihetetlenül magas anaerob kapacitást is igényelnek. Nemcsak alkalmankénti hirtelen felpörgésekhez, hanem a verseny során újra és újra. 

Ez a két energiarendszer – az aerob és az anaerob – a modern hibrid autómotorokhoz hasonlítható: egy nagy teljesítményű benzinmotor hosszú ideig leadja a nagy teljesítményt. Az elektromos motor rövid ideig még nagyobb teljesítményt tud leadni, de ugyanilyen fontos az elektromos motor hihetetlenül gyors gyorsulása. Csúcsteljesítményen haladva az autó mindkét motort használja, de amikor az akkumulátor lemerült, az autó a következő lejtőn tölti fel az akkumulátort. 

Azok a síelők az optimálisak sprintversenyzőknek, akik erős benzinmotorral és nagy akkumulátorral, gyorstöltési megoldással rendelkeznek. Az összes élvonalbeli sprinter rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. A Klæbo egy extrém változat. 

4. A klasszikus síelésben Klæbo futótechnikája kiemelkedő 
Ez a technika nyilvánvalóan hatékony és gyors, de magas energiaköltséggel jár. Klæbo egyedülálló tulajdonsága, hogy rengeteg energiával (anaerob kapacitással) rendelkezik ahhoz, hogy ezt a kihívást jelentő technikát végrehajtsa. 

Klæbo futótechnikája nemcsak mászásnál hasznos, hanem közvetve lejtőkön és sík terepen is. Ez a technika kivételesen erős rúgást igényel, ami nagy nyomást gyakorol a hóba, és lehetővé teszi a síelő számára, hogy kevesebb lábviaszt használjon az emelkedőkhöz. Kevesebb lábvisz jobb siklást jelent, különösen sík terepen, ahol több réteg légellenállást okozhat.